A zene az kell!

"Lehet egy dal, vagy ritmus, vagy zaj, egy árva hang, egy jel. A zene az kell, hogy ne vesszünk el, hogy mégse adjuk fel!"

Hétfő. A hétfő mindig mumus. Nincs kedvem dolgozni, pláne, hogy vasárnap egy jót sétáltunk Manókkal (kutyák). Szép volt az idő is, szép még az erdő is, el tudnám képzelni a hétköznapokat is így. De ha nem lenne hétfő, akkor a keddet utálnám. :o) Napközben zenéket válogattam, mert megígértem már egy ideje a teremben, hogy frissítem kicsit a cd tárat. Így estére kellőképpen fel voltam már pörögve. :o) Alig vártam, hogy az új zenékre edzek! Szerintem a zene sokat számít, majdnem 2 órát töltöttem a teremben, és ha nem lennék időhöz kötve, biztos, hogy bírtam volna még minimum egy órát! Nagyon jól esett, komolyan. Egyenlőre átmozgató edzéseim vannak, ez már a 4. hét. Még ameddig bírom csinálom ezt, hivatalosan még 4 hét lenne az ideális, de alig várom már, hogy szelektálhassam az izmokat. Úgy többet és jobb minőségben lehet edzeni. De egyenlőre még a visszaszokás fázisa van, próbálom ésszel csinálni és nem elkapkodni a dolgot. Nem hiányzik még egy sérülés. Na ha már sérülés: ma először éreztem az elmúlt 3 hétben a combomban, hogy nem 100%-os. Edzés végén van 30 perc kardió, ma épp a futópad volt szimpatikus, de csak tempós gyaloglás erejéig. És a 10. percnél elkezdett fájni. Egyből Dr. House ugrott be, hogy nekem is lesz majd szép lángokkal dekorált botom. Kicsit leálltam, átmasszíroztam, folytattam. Fájt. Aztán nem foglalkoztam vele. Nyújtásnál pedig szépen el is múlt. Egyébként a sérülés eredete: buktam egy hatalmasat, és látványosat bringával. A kormány olyan szerencsétlenül fordult, hogy telibekapta a combom. Első pillanatban biztos voltam a combcsont törésben. De szerencsére nem az lett, lábra tudtam állni, igaz nagyon nehezen. A fejemet a bukósisak szépen megvédte, csak a könyökömről égett le a bőr csúszás közben. A combom meg.. Egy - szerencsére nem nagy - részen akkora trauma érte, hogy elhalt ott az izom, és a mai napig szépen be van horpadva. Kellett kb. egy hét mire újra tudtam hajlítani a lábam, és újabb 2 hét mire bicegés mentesen tudtam járni. Azóta nyüglődünk. Hol fáj, hol nem. Van amikor terhelésre fáj, van amikor terhelés nélkül is. És persze van, amikor semmi baja. Úgyhogy, ezért is szokok vissza lassabban és megfontoltabban az edzésekre. Egy biztos: bukósisakot mindig hordjatok bringázáshoz!! A másik meg: hallgassatok edzés közben olyan zenét (akár mp3 lejátszóról) ami inspirál, ami megerősít, amiben érzitek, hogy "igen meg tudom csinálni"!! :o)